Egy nagyszerű költőnek sokféleképpen lehet emléket állítani. Azzal azonban, hogy a születése napján országszerte nagy vacsoraesteket rendeznek, még nem találkoztam. Lehet, ehhez is a skót néplélek kell.

Nagy nemzeti dalnokuk (vagy ahogy ők mondják, bárdjuk), a világirodalom által is nagyra tartott és mindössze 37 évet élt Robert Burns január 25-i születésnapját a skótok ugyanis tradicionális vacsoraestekkel ünneplik. A Burns Night kihagyhatatlan program Skóciában, rendeznek ilyent vendéglőkben, kocsmákban és baráti körökben egyaránt. A vers ilyenkor kötelező elem, csakúgy, mint néhány masszív skót fogás, de mindenekelőtt a haggis.

Láttam egyszer egy leírást, amely részletezi, hogy miből áll ez az étel. Ezek szerint a jó haggis nem nélkülözi a birkának a tüdejét, szívét, máját, némi friss faggyút, zabpelyhet, finomra vágott vöröshagymát, sót-borsot, szerecsendiót és egy kis csontlevest, mindezt pedig birkagyomorba töltve főzik meg. De ami a legjobban tetszett, az a recepthez fűzött, skótokra vonatkozó megjegyezés: 

„mert megeszik EZT, attól olyan rohadtul kemény gyerekek...”

Nos, az biztos, hogy az én ízlésem határai is véget érnek a nap minden szakában, tehát reggelire is fogyasztott black pudding alias véres hurkánál, de el kell ismerni, nyilván nem ok nélkül népszerű a haggis a skótok körében. Persze, ha jól belegondolok, akkor az est szintén kötelező eleme, a jófajta skót whisky máris emészthetőbbé teszi ezt a fogást is.

Az 1759-ben, Alloway-ben született költő kapcsán egy kicsit keresgéltem a forrásokban, és találtam néhány érdekességet. Például, hogy Viktória királynő és Kolumbusz Kristóf mellett Robert Burnsnek állították a legtöbb szobrot világszerte, leszámítva természetesen a vallási témájúakat. Bob Dylan azt mondta, hogy a legtöbb inspirációt számára a Piros, piros rózsa című Burns vers jelentette. Atlantában a helyi Burns-klub 1911-ben felépítette annak a háznak a valósághű másolatát, ahol a költő született. És lehet, hogy nincs köze a két dolognak egymáshoz, de éppen az atlantai székhelyű Coca-Cola a fennállása alatt legelőször tett személyt, azaz Burns portréját az üvegeire még 2009-ben, a 250 éves Burns-évforduló tiszteletére. Érdekes még, hogy a híres amerikai divatmárka névadója, Tommy Hilfiger állítólag a poéta egyenes ágú leszármazottja, és hogy Abraham Lincoln elnök is sok erőt merített a skót költő műveiből a polgárháború során.

Mindenesetre az biztos, hogy fájdalmasan kevés idő adatott meg neki, és az is nehéz élettel telt. Egyes források szerint 9, mások szerint 12 gyermeke született, a legifjabb, Maxwell éppen azon a napon, amikor ő otthagyta a földi létet (egy olyan reumatikus láz vitte el, amit ma már könnyedén kezelnének). Szinte mindig szegénységben élt, és eladósodva hunyt el Dumfriesban, 1796-ban. Ennek ellenére teljes katonai tiszteletadás mellett temette el a helyi önkéntes milícia, a Fencibles, miután korábban egy évet szolgált a hadseregben, amikor Nagy-Britannia francia megszállásától tartottak.

Mint oly sok nagy költő és író esetében, művészetet csak a halála után ismerték el, de arra bizonyára nem gondolt, hogy évszázadok múltán jókedvű, de tiszteletteljes vacsorákat rendeznek az emlékezetére.

Mi biztosan koccintunk egyet az emlékére január 25-én. Természetesen whiskyvel.

 Fotók: archív, napiszussz, VisitScotland