Miután néhány hónappal ezelőtt egy régen vágyott, és minden várakozást felül múló skóciai körutazást tettünk, és közelebb kerültünk a skót néplélekhez is, kifejezetten érdekelt, hogy ott fenn, északon miként őrzik meg a jókedvüket az év legrövidebb nappalaival bíró télben.

Két jellegzetesen skót ünnep kötődik a téli időszakhoz. Az egyik a Hogmanay, azaz az újév köszöntése. Az alkalomban nincs semmi rendkívüli, a módjában annál inkább. Az óévet különböző tüzekkel búcsúztatják, fáklyák, tábortüzek lobognak mindenhol, Stonehavenből indult szokás szerint pedig parafinból és rongyokból óriási, majd tíz kilós gömböket készítenek, és ezeket meggyújtva görgetik egyes települések utcáin. Északon rövidek ilyenkor a nappalok, minden tűzzel kapcsolatos hagyomány a Nap fényének visszatérését szimbolizálja. (A másik ünneplésről, ami Robert Burns születésnapjához kötődik, majd januárban írok, amikor aktuális lesz.)

Az új év beköszöntekor természetesen a skótok is koccintanak, de pezsgő csak elvétve fordul elő, a melengető skót whiskyt részesítik előnyben. Hogmanay fontos eleme még az úgynevezett First Footing, azaz a legelső vendég látogatása az új évben. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor az első látogató egy csinos, magas, barna idegen kell legyen, és hozzon ajándékba egy darab szenet a jó szerencsét becsalogatva a házba.

A jóképű, sötéthajú, ráadásul magas férfi vendégekben azonban még Skóciában sem bővelkednek, így aztán némi rugalmasságot tanúsítva az sem baj, ha manapság a szilveszteri, akarom mondani a Hogmanay party egyik, a kritériumoknak megfelelő vendége még éjfél előtt távozik, hogy aztán akkor, amikor az óra elütötte az éjfélt, bekopoghasson az ajtón. A „first footer”, azaz az első belépő rendszerint hoz magával ajándékokat. Hagyományosan pénzérmékkel, kenyérrel, sóval, néhány darab szénnel és természetesen whiskyvel megrakodva érkezik, amely szinte mindent jelképez, amiben a házigazdák szeretnének bővelkedni a következő esztendőben, azaz jólétben, élelemben, ízekben, melegségben és jókedvben. Cserébe egyes tradíciók szerint az első látogató csókot kérhet minden egyes női vendégtől, ami, ha tényleg csinos és jóképű az illető, nem lehet túl nagy áldozat... Megjegyzendő azonban, hogy ebbe a szerepbe tényleg nem állhat bele akárki. Világos, ne adj Isten vörös hajú férfi, esetleg nő baljós jövő előhírnöke lehet, ha pedig az illető orvos, akkor betegséget jövendöl a hagyomány.

Noha mindez elsődlegesen a skót Hogmanay jellemző eleme, még gyakorolják Anglia északi részein is, hasonló szokások pedig felfedezhetők Európa más tájain is.

A skótok azonban a maguk utánozhatatlan, autonóm, ugyanakkor életigenlő karakterükkel arra csábítanak, legalábbis engem, hogy egyszer ott legyek ama hölgyek körében, akiktől csókot kér majd a csinos, magas, barna, jóképű first footer. Szerintem a férjem sem sértődne meg miatta...

Fotók: Flickr/Edinburgh