A fény iránti vágyakozás lajstromba vetette velem a nemrég megérkezett virágmagjaimat – napi szusszanás gyanánt. A florapont.hu-n keresztül vettem meg, és bízom is a minőségben, de mit tagadjam, amikor az apró, gondosan kiszámolt szemeket megláttam a parányi tasakokban, azt mondtam magamnak: "na, most aztán tényleg szükséged lesz a képzelőerődre!"

Február legelején belelátni a kertbe ezeket a szépségeket könnyű, de hogy alkalmas vagyok-e a magocskákból tényleg virágzó egyedeket nevelni, az még a jövő titka. (Van köztük zinnia, mályvarózsa, nyári viola, gyűszűvirág, pillangóvirág és díszdohány.) Mondjuk a gyűszűvirágot Monty Don százasával szórta a kertjében, és mondta, hogy jó, ha a tizede kikel belőle, de ez nem veheti el a kedvemet, ugye? Főleg, hogy a gyomok közé tuti nem szórom ki a magokat, hanem megpróbálom előbb itthon előnevelni a picikéket. De majd ha már ott tartunk, megmutatom (vagy nem...), hogy mire jutottam.

Annyi még a tényekhez tartozik, hogy ezeket főleg az ősz végén ültetett David Austin rózsáim társaságaként válogattam, hogy szép színfoltokat képezzenek. Na, majd leglátjuk...